Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hörcsög szelidítése

2008.02.03

Hogyan szelidíthetők?

A kisrágcsálók szelídítése nem könnyű dolog: egy kutyához képest elég butusok, legalábbis emberi értelemben véve. Szerintem egy gazdához kötődni nemigen tudnak, nem lehet néven szólítani őket -- persze magadhoz tudod hívni, de ha többen vannak, mind jönnek. Nagyon öntörvényűek és szabadságvágyók, egy szabadban szaladgáló egeret nagy eredmény, ha a akár legfinomabb falattal is magadhoz tudod hívni.

Talán pont a nehézség miatt akkora öröm ezekkel az állatkákkal foglalkozni. Fajtája válogatja, hogy mit lehet elérni, de általában mindegyiket meg lehet tanítani, hogy ha helyesen nyúlsz hozzá, ne féljen, ne szaladjon el és elsősorban ne harapjon. Hosszabb-rövidebb ideig simogatni is lehet őket, de figyelni kell, hogy mikor elég nekik: a legtöbb faj nagyon mozgékony és nem bír békésen kézben ülni. Ha nem félnek és nem harapnak, akkor már könnyú a dolgod: rendszeresen kézből kell etetni őket, így megvan a napi legalább egy kontaktus és öreg koráig barátságos marad az állat.

Hogyan szelidítsük meg? A legjobb, ha már egészen kis korától rendszeresen simogatjuk. Ha nálunk születik, akkor nagyon könnyű dolgunk van: amint önállóan mászkál és eszik (futóegérnél 3, törpehörinél 2 hetes korban), csak be kell tenni a kezünket, bele kaját, bár még ez sem fontos, és annyira kíváncsi, hogy úgyis felmászik rá. 2-3 hetes koráig még nyakon is lehet csípni, mint azt az anyja csinálja, és meg lehet a feje tetejét simogatni, azt nagyon szereti.

Sajnos nem mindig lehet "tiszta lappal" kezdeni. Az állatkereskedők többsége jó esetben csak nem törődik velük és mire hozzád jut, már jól elvadul. Vásárlásnál ezért nagyon fontos, hogy 2 hónaposnál ne nagyon legyen öregebb, az már a gyerekkornak nagyon a vége. Ilyenkor már bizalmatlan, nem igazán kíváncsi, és rossz esetben nagyon harapós. Akinek nem volt ilyen állata, nem is gondolja, milyen csúnya harapásokat lehet begyűjteni -- különösen ha valami orvosi beavatkozásra lenne szükség. Senkinek nem kívánom azt, amikor egy ilyen törpehörcsög szemgyulladását kellett kezelnünk.

Akkor mi az, amit minden esetben meg lehet próbálni? Minden állatnak megvan a maga fő csemegéje, de a napraforgó és egyéb olajos magvak mindig beválnak. Az egerek minden olyan zöldségre is "buknak", amit régóta nem kaptak, mint pl. a tavaszi első parikacsutka. Ezt kell kézben beadni. Amíg nagyon fél, jól előrenyújtva, aztán egyre inkább azt próbálva, hogy kézbe másszon érte. Arra kell vigyázni, hogy a napraforgó nagyon hízlal. Én ezért soha nem is veszek kész magkeveréket, hanem alapélelemnek búzát, árpát, kölest adok, és ezen felül minden kézből megy.

A fajok között persze ezen túl rengeteg eltérés van. Én arról a háromról tudok beszámolni, amim eddig volt. Fontos még tudni, hogy a fiúk a szelídebbek, akár egyedül, akár (ez csak a következő három fajnál biztos) azonos nemű párként fiúkat ajánlok.

Roborovszki hörcsög: amennyire gyönyörű, annyira reménytelen szelídíteni. Néha rettentő bátran elvesz egy-egy napraforgót, máskor viszont halálra rémülve rohan fel-alá, ha emberi kezet lát. Az nagyon fontos, hogy sok helye legyen és ne érezze magát beszorítva. Ha mégis meg kell fogni, pl takarításkor, teljes pánikreakció van, nagyon ügyesen kell tartani, mert elugrik és a világból is kiszalad. Viszont soha nem harap. Sajnos saját nevelésű kicsik még nem voltak, hallottam már szelídebbekről is, de én még csak nagyon félőst láttam.

Dzsungáriai (Campbell) hörcsög: az a baj vele, hogy nagyon harapós és erről idősebb korában már nem nagyon lehet leszoktatni. Azért azt a legvadabb vérhörcsögömmel is el tudtam érni, hogy a kezemből egyen. Nagyon jó módszer a napi kajaadagot tenyérbe tenni, mohón elkedni betömni a pofazacskójába és egy idő után egyáltalán nem fél, felmászik. Viszont előfordul, hogy ha legközelebb üres kezet kap, rögtön beleharap. Nem jó dolog álmából sem felébreszteni, a harapás igen valószínű. Nekem most egy nagyon szelíd fiúhörim van, életem legszelídebb hörcsöge, ki lehet markolni a helyéről és olyankor nagy csodálkozva néz, meg rögtön mászik a kezembe kajáért.

Mongol futóegér: nagyon mókás figura, öreg korban is nevelhető, bár nagy türelem kell hozzá. A napraforgó biztos nyerő nála, csak el ne hízzon! A fő probléma vele, hogy iszonyú mozgékony, sehol nem bír pár másodpercnél tovább megmaradni. Legkönnyebben úgy tarthatjuk kézben, hogy a hasa alatt átfogjuk stabilan de nem túl erősen és a fejét a háta felé simogatjuk. Ha ebből nem világos, tessék kísérletezni! Nagyon örül annak is, ha szabadon engedjük a szobában szaladgálni, de ennek sajnos az elérhető magasságban levő könyvek és egyéb rágnivalók látják a kárát. Amikor rendszeresen szaladgáltattuk őket, elég volt betenni a tenyeremet és máris rajta ültek és várták, hogy kivegyem őket. Társas lény, sokkal szelídebb és nyugodtabb, ha van társa -- ha nem akarsz szaporultatot, tarts két fiút, de akár két lányt is nyugodtan, csak persze fiatalon szoktasd őket össze.

Ezek után még annyit tudok mondani, hogy ha egy gazdához nem is, de egyfajta bánásmódhoz ezek a kis állatok nagyon ragaszkodnak. Ez nem annyira nyilvánvaló, mint egy kutyánál, mert nehezebb látni rajtuk, ha örülnek. Az viszont biztos, hogy nagyon hiányzik nekik a megszokott kéz, és az én állataim legnagyobb része pont olyankor halt meg, amikor én éppen egy-két hétig nem voltam velük. És egy előny mondjuk a kutyával szemben, hogy napi akár csak 10 perc foglalkozásnak, egy kézből etetésnek már nagyon örülnek, elviselik, ha nem mindig van rájuk ennél több időnk.