Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Papagáj tenyésztése

2008.02.04

Papagájok tenyésztése

Ha tenyésztésre adjuk a fejünket, először gondoljuk át, egy fészekalj felnevelése nagyobb odafigyelést és több munkát igényel mint egy vagy két madár tartása.

A tenyésztés kisebb papagájok esetén (hullámos, agapornisok, verébpapagájok és esetleg nimfa) történhet kalitkában nagyobb fajoknál röpdét biztosítsunk a pároknak. A röpdébe ha elég nagy elhelyezhetünk több párt is - persze gondosan összeválogatva pl.: hullámos papagájból több pár is költ együtt és pl. nimfapapagájt is rakhatunk közéjük. Persze a civakodások, sérülések és fészekdúlások elkerülése és a származás biztos megállapítása miatt a legjobb az egy röpde egy pár elrendezés.

Az első és legfontosabb feladat a jó tenyészpár kiválasztása. A beltenyészet kialakulásának megakadályozása nagyon fontos, így elkerülhető hogy a születendő fiókák különböző fejlődési rendellenességekkel jöjjenek a világra. A rokon madarak párba állítását mindenképpen kerülni kell - a legrosszabb eset, mikor testvér madarakat pároztatnak.
A hím és a tojó madarat mindig idegen tenyészetből (vagy szaküzletből) szerezzük be és jegyezzük fel, hogy a madarat kitől hoztuk.
Gyakran a nemek megkülönböztetése sem könnyű feladat. A papagájoknál általában a hímek tollazata színesebb, élénkebb így a nemek könnyen megkülönböztethetők, de gyakran a két madár teljesen egyforma és ránézésre nem lehet a nemeket megállapítani. Vannak azonban trükkök amik segítenek az ilyen esetekben.
1-2 péda:
•  agaporniszoknál a medencecsont tapintásakor a hímeknél a medencecsont hézagja kisebb (1-3 mm) a tojóknál nagyobb (akár 5 mm is lehet)
•  tojó rozella szárnyának alsó felén fehér csíkok láthatók, a hímeknél ez hiányzik

Tojó rozella szárnya
Hím rozella szárnya

a pár megfigyelése is segítségünkre lehet
- a hím eteti a tojót gyakran még a költési időn kívül is
- a hímet jellegzetes udvarló mozdulatairól meg lehet ismerni

Ha biztosra akarunk menni, akkor kromoszóma vizsgálattal biztosan megállapítható a madár neme. Már a tojásból való kikelés után akár egy tollkezdemény is elég a vizsgálathoz. A nagyobb és drágább papagájok esetén nagyon népszerű - és ezért egyre olcsóbb - ez a fajta vizsgálat. A madárnak nem okoz fájdalmat és ijedtséget.
A '80-as évektől kezdődően terjedt el az un. endoszkópos vizsgálat (laparatómia), amely abból áll, hogy az állatorvos altatás után az endoszkópot a madár testébe vezeti, és így közvetlenül megtekintheti a belső nemi szerveket. Ez a módszer - a kromoszómavizsgálat elterjedésével - háttérbe szorult, hiszen ez a beavatkozás nem veszélytelen, a madár részéről óriási stresszel jár, ráadásul csak a szexuálisan érett madaraknál hozott kellő eredményt.

A következő, a megfelelő odú kiválasztása és elhelyezése. Kisebb papagájoknak szaküzletben beszerezhető kész odú, a nagyobbaknak saját magunknak kell készíteni (vagy készíttetni).
Kisebb odúk készülhetnek furnér lemezből, a nagyobbak, pedig deszkából. Ez utóbbi, főleg ha 1-2 cm vastag nagyon jó hőszigetelő - gondoljunk csak a kora tavaszi, még tollatlan fiókákra, akiket a szülők, ha rövid időre is de magukra hagynak egy vékony falú rosszul illesztett odúban, főleg ha még a szél is fúj, könnyen megfázhatnak.

Az odú alja mindenféleképpen vastag és erős legyen, mert madaraink azt kirághatják és a tojások vagy a magatehetetlen fiókák a földre zuhanva, elpusztulnak.