Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Táplálása

2008.02.05

A tengerimalac táplálása nagy körültekintést igényel. Ha nap, mint nap rágcsálók számára összeállított magkeverékkel etetjük csak, biztosra vehetjük, hogy előbb - utóbb megbetegszik szegény kis állatunk. Az emberhez és az emberszabású majmokhoz hasonlóan a tengerimalac sem képes C-vitamint előállítani a saját szervezetében, ezért ebből a fontos vitaminfajtából a napi mennyiséget a táplálékából kell beszereznie. Egy kifejlett tengerimalacnak 20 mg C-vitaminra van szüksége naponta ahhoz, hogy megőrizze egészségét. A növésben lévő, illetve vemhes állatok ennek kétszeresét (40 mg) igénylik. A C- vitamin hiánya a kölykök, elhullását okozhatja, emésztőszervi problémákat, növekedési visszamaradást, csökkent termékenységet és gyakori megfázásos tüneteket von maga után. Sokféleképpen gondoskodhatunk állataink C- vitamin-beviteléről. A legtermészetesebb módja ennek, ha vitaminban gazdag füvet adunk a tengerimalacnak, ám ne feledjük: minden nap szüksége van zöldségre. Mivel friss füvet nem könnyű beszerezni, a legjobb, ha megfelelő C-vitamin tartalmú zöldségeket választunk. Gondoljunk arra, hogy a magkeverék, illetve a nyúltáp álltalába C-vitaminban szegény eledel. Többen úgynevezett fűtablettát (amely C-vitaminban gazdag) adnak a tengerimalacuknak. Ha azonban túl sok eledelt kap az állat, csak azt eszi majd meg, amit a legjobban szeret. Az otthagyott feleslegben pedig esetleg éppen az értékes tabletták maradnak meg. Ezért csak akkor adjunk újabb adag élelmet házi kedvencünknek, ha az előző adagot már mind megette.

 

 

Sokan például állatorvosok és patikusok ajálnják, hogy az ivóvizükbe csepegtessük c-vitaminos készítményeket.
Például Béres cseppet, Cebion-t vagy a Vitacraft c-vitaminos cseppét.

 

 

 

Ezen a gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazon eleségeket, amelyek nem friss szedésűek. Mindazonáltal leszögezhetjük, hogy a tengerimalac nem rágcsáló. Kizárólag az állkapocs szerkezet miatt mondják, holott emésztése közel se hasonlít például a hörcsögére aki tényleg rágcsáló. Sokkal inkább hasonlatos az emésztése és táplálkozás a lovakéhoz. Fő tápláléka a széna, a száraz eleség csak is étrendkiegészítőként szolgál.
A száraz eledel lehet gabona, állhat fűfélék magvaiból, illetve préselt tengerimalac tápból is.
Az állatkereskedésekben vásárolhatunk búzát, árpát, kölest és még számos magféleséget, de ez nem ajánlott, főleg azok a fajták amelyek tartalmaznak kukoricát. Egyrészt ez semmiképpen nem fog több C-vitamint tartalmazni, másrészt a készen kapható tengerimalac keverékben minden olyan mag benne van, amire állatunknak szüksége lehet. Ezekből is érdemes a kicsivel drágább, márkásabb fajtákat választani. Ne hagyjuk magunkat rábeszélni az eladó által ajánlott rosszabb termékre.
A gyártók az esetek többségében fűtablettákat is adagolnak a magvakhoz. Általános tapasztalat, hogy a tengerimalacok sajnos a szükséges vitaminokat tartalmazó tablettákat eszik meg utoljára, ezért csak annyi keveréket adjunk nekik, amennyit biztosan elfogyasztanak aznap. Csak ha már kiürült a tál, akkor tegyünk bele új adagot. A boltokban külön is lehet kapni az említett fűtablettát, amelyek ugyanazok, mint a magkeverékhez adagolt táplálék-kiegészítők. Megtalálható bennük minden szükséges vitamin és tápanyag, de ne csak ezeken éljen, hisz nővényevő állatról van szó, fő tápláléka a széna és a zöldségek-gyümölcsök. Ne feledjük azonban, hogy a tengerimalac szereti az étrendjében a változatosságot, így ne adjuk neki mindennap ugyanazt a táplálékot. A tápok tápértéke igen magas. A kizárólag tápon tartott és keveset mozgó tengerimalac elhízik. Ilyenkor csökkentsük táplálékában a táp arányát, és biztosítsuk neki a több mozgási lehetőséget. Mindig figyeljünk oda az eledel gyártási időpontjára. A 3 hónapnál régebbi eleség feltehetően már elveszítette értékes hatóanyagainak legjavát.

 

A vadon élő tengerimalacok inkább zöldféléket, mintsem magvakat esznek, így a házi kedvencünknek is főként zöldféléket adjunk eleségként. Számos növényt szedhetünk vagy vásárolhatunk, de ne feledkezzünk el a mérgezés veszélyéről. A legjobb, ha csak olyasmit adunk az állatnak, amelyről tudjuk, hogy nem okozhat bajt vagy betegséget. Mindig rétről, illetve erdős területről szedjünk füvet a tengerimalacunknak, és kerüljük az útpadkán növő zöldféléket. Az utóbbiak ugyanis valószínűleg szennyeződtek az autók kipufogógázából származó mérgező anyagoktól, például az ólomtól. A mezőgazdaságilag művelt részek sem jók ilyen célra, mert a zöld növények rovarirtókkal lehetnek permetezve. A biztonság kedvéért minden begyűjtött zöldet öblítsünk le, majd hagyjuk szikkadni, mielőtt odaadnánk a tengerimalacnak. Gyakorlatilag mindenféle zöldség és gyümölcs adható az állatnak, habár egyes káposztafélék túlzott fogyasztása emésztési problémákat okozhat. Az üvegházi fejes saláta és káposzta sok nitrátot tartalmazhat, így ebből ne adjunk a tengerimalacnak.

 

Tévhit, hogy a tengerimalacok nagyon keveset isznak. Még ha naponta elegendő zöldet is kapnak, akkor is kell nekik a víz. A legjobb, ha szopókás itatóüveget használunk, amelyet mindig friss vízzel töltünk meg. Az üveget rendszeresen mossuk ki, mert a belső falára telepedő algák mérgezést okozhatnak. A tengerimalac esetleg úgy iszik, hogy a szája tele van étellel, ilyenkor a szopóka eltömődhet. Ezért fontos, hogy naponta ellenőrizzük, és ha kell, tisztítsuk a vizesüveget.


Ha tengerimalacunk még nemtudná használni az önitatót akkor olyan tálkában adjunk neki vizet amit nem tud felborítani.